Mindannyiunk életében vannak, voltak és lesznek veszteségek. A halál az életünk része. Talán elvesztetted a nagyszüleidet, talán a szerelmed halt meg vagy éppen a szüleid. Én most a kismacskám emlékére írom ezt a bejegyzést és szeretnék tippeket adni a továbblépésre.

Kertes házban lakunk. A szomszéd néninek mindig vannak kiscicái. Mikor először megláttam ezt a kis tüneményt azonnal tudtam, hogy nekünk dolgunk lesz egymással. Annyira különleges kiscica volt, gyönyörű színeivel, az édes vékony hangjával jött a kis testvérével, nyávogtak nekem, hogy ők éhesek. Én, mint a macskák védőszentje, pedig nem hagytam őket éhezni. Nem tehetek róla, ez egy örök szerelem.

Komoly harcok árán sikerült megszereznem a szomszédtól, a részletekbe most inkább nem mennék bele, de volt 1-2 megkeserítő pillanatom a szomszéd asszonnyal a későbbiek során is.

20140529_171305

A kezdeti szobához szoktatás elég könnyen ment, gyorsan megtanulta használni az almot, azonban eleinte a fürdőszobát találtam ki neki lakhelynek, de mivel állandóan kaparta hajnali 4 körül az ajtót én pedig 6-kor keltem, szóval elég fáradtan mentem dolgozni azokban a napokban, így gyorsan döntöttem…

Kitaláltam, hogy aludjon velem a szobában, mert már meguntam a kialvatlanságot. Akkor kezdődött csak igazán a Mi kis közös életünk. Rengeteget foglalkoztam vele, volt neki egy kis labdája, azzal fociztunk. Én ilyen profi focista macskával nem találkoztam. Volt előtte 2 cicám, de egyik sem volt ilyen játékos.

Reggel mielőtt munkába mentem még bújócskásat játszottunk és nagyon nehezen hagytam ott. Mellette akartam lenni egész nap. Munkából rohantam haza, és ahogy beléptem az ajtón, már messziről hallottam a nyávogását, szaladtam föl a szobámba, hogy megszeretgessem. Szinte a gyermekem volt.

20140622_090546

Aztán 2015. április 26.-án meghalt. Én kint voltam Angliában, aznap estig dolgoztam. Arra értem haza, hogy egy üzenet várt öcsémtől a facebook-on: Daisy meghalt, megmérgezték. Fel sem fogtam, azonnal sírva hívtam anyukámat, hogy megtudjam igaz-e a hír. Zokogtam, mint egy gyerek, de anyukám nem vette föl, mert a nővéremmel beszélt telefonon. Mire nagy nehezen fölhívott, addigra az én szívem már darabokban hevert a földön. Megmérgezték. El sem akartam hinni, nemhogy elképzelni milyen lehetett. Talán így volt a szerencsésebb, hogy én nem voltam otthon. Nem láttam a dermedt kis testét…

Így is iszonyatosan fájt, amit éreztem. Napokig sírtam, nem tudtam róla beszélni, mert azonnal elbőgtem magam. A tervem az volt, hogy kiviszem magamhoz, miután egy kicsit összeszedtem magam anyagilag, de végül inkább én jöttem haza, mert belegondoltam, ha ugyanez a szüleimmel történt volna meg, akkor még nehezebb lett volna a bűntudat, amit akkor éreztem.

Az egyik legcsodálatosabb teremtmény volt az életemben, rengeteg szeretetet, közös emléket, dorombolást adott.

Mit tudunk ilyenkor csinálni? Mert borzasztó nehéz érzelmileg feldolgozni. Adok pár ötletet, ami nekem segített a feldolgozásban:

20140626_195216

  1. Adj magadnak időt a gyászra.

Bár az agykontroll azt mondja, határozd meg a gyász idejét, azért szerintem ez nem egészen így működik. Lehet ez pár hónap, az is lehet, hogy évek lesznek, mire fel tudod dolgozni a szeretett állat elvesztését. Ember és állat között is kialakul a kötődés, nem csak ember és ember között.

Ne foglalkozz az olyan emberekkel, akik azt mondják, hogy ’lépj tovább’ vagy ’szerezz egy új állatot’. Az ilyen kijelentésekben semmi együttérzés nincs. Biztosan a legjobbat akarják neked, szeretnék, ha újra boldog lennél, de időt kell adnod magadnak a gyászhoz, mielőtt tovább lépnél.

 

Ismered a gyász 5 szakaszát?

  1. Tagadás: Amikor a gyászoló egy hamis, de boldogabb végkifejletet képzel el. pl. hogy a kisállat még mindig életben van és az események meg sem történtek. Ez egy ideiglenes védekezési módszer, amit majd egy részleges elfogadás vált fel.
  2. Harag: Amikor a gyászoló kezdi elhinni, hogy a hamis képe nem létezik. Felelősöket keres, akiket hibáztathat. Hajlamosak magukat is hibáztatni az események alakulásáért. Az érzelmek széles kavalkádja jelenik meg: düh, harag, bűntudat, depresszió, megkönnyebbülés, szomorúság. Testi tünetek is előfordulhatnak.
  3. Alkudozás: Amikor a gyászoló elkezd alkudozni egy magasabb hatalommal. Mi lett volna, ha nem megyek el? Ha időben elviszem állatorvoshoz, talán még élne. Ezek mögöttes szándéka, hogy megvédjék a fájdalomtól a gyászolót.
  4. Depresszió: Itt már erősödik a racionális elfogadás, a gyászoló rájön, hogy nem lehet az eseményeket visszacsinálni. Hajlamos mindenkitől izolálódni, hogy megélje a fájdalmát.
  5. Elfogadás: A gyászoló elfogadja, hogy a halál az élet része és elkezd továbblépni. Ismét tud örülni az életnek, látja a céljait, nem gyötri bűntudat.

Kübler-Ross szerint, akitől származnak a gyász szakaszai, nem jönnek szükségszerűen sorrendben és az is lehet, hogy nem mindenki éli meg az összes szakaszt,  de legalább 2-t megél közülük.

20140723_183215-EFFECTS

  1. Ünnepeld meg a régi emlékeket

Ami nekem sokat segített a gyász folyamatban, hogy újraéltem az emlékeket gondolatban. Amíg Daisy élt, rengeteg képet és videót készítettem a közös kalandjainkról. Miután meghalt, újrajátszottam ezeket a videókat, újranéztem a fotókat és hálát adtam minden egyes együtt töltött pillanatért. Szokták mondani, hogy nem halt meg, csak a szívünkben élnek tovább az emlékek. Nem garantálom, hogy nem fogsz sírni, de azt mindig mondom, hogy nyugodtan éld meg az érzelmeidet A-Z-ig, legyen az bármilyen.

  • Ahogy vissza emlékszel, felteheted a következő kérdéseket is magadnak:
  • Mit szerettél benne a legjobban?
  • Miért volt olyan különleges a számodra?
  • Mitől volt ez különleges kapcsolat?
  • Hol voltak a kedvenc helyei? Menj el oda és emlékezz a szép emlékekre.

 

IMG_20141025_101938

  1. Emlékeztesd magad arra, hogy ez nem a te hibád

Ez kemény játszma lesz magaddal. Én is sokáig őrlődtem, hogy ’Mi lett volna ha?’ Ha nem lépek ki a munkahelyemről? Ha itthon maradok vele? Ha határozottabban megmondom a családnak, hogy ne hagyja kint éjszakára a macskát?

Sokáig bűntudatom volt emiatt és kerestem a válaszokat, hogy miért pont annak a szerencsétlen állatnak kellett meghalnia. Egyáltalán miért pont őt kellett megmérgezni?

Aztán szépen lassan lenyugodtam, elfogadtam, ami történt. Elvégre mást úgysem tehettem. A halálból nem tudom visszahozni és nem is voltam jós, hogy megmondjam, megérezzem, hogy éppen mikor fog meghalni. Elég intuitívnak tartom magam, de ha vissza is megyek gondolatban arra a napra, semmilyen rossz előérzetem nem volt vele kapcsolatban. A valóság az, hogy mindent megtettem, teljes szívemből szerettem, gondoztam, de az, hogy hibáztatom magamat, nem fogja őt visszahozni.

Talán most te is hibáztatod magad, de ez nem visz előre. Fogadd el, hogy a halál is az élet része, még ha baleset, mérgezés, betegség vagy az öregkor hozza is el. Csak a te részedet vállalhatod föl, amit te tettél érte.

 

  1. Ne akarj új házi kedvencet

20141203_175121Talán mások nem ezt tanácsolják, de mint ahogy egy szakításkor sem segít egy sebtapasz, és egy új kapcsolatba bonyolódás, úgy ez sem fog segíteni.

Én ezt egy könnyű álmegoldásnak találom, hogy ne kelljen a fájdalmas részekkel megbirkóznod. Tudat alatt elutasíthatod a fájdalmat, de a lényegen nem változtat. Másrészt, ha a kisállatod fontos volt neked, akkor szerintem megérdemli, hogy tiszteletben tartsuk és megadjuk neki az időt, amit a gyászolására, szép emlékek felidézésére fordítunk.

Akkor sose lehet új állatom?

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne legyen új állatod, csak ne szaladj az első héten a menhelyre vagy egy kisállat-kereskedésbe, mert hiányzik a régi házi kedvenced. Azért legyen új állatod, mert te szeretnéd és készen is állsz egy új kapcsolatra. (Ez kicsit úgy hangzott, mintha a szerelmi kapcsolatról írnék. :))

Ha szeretnéd elkerülni a frusztrációt és az összehasonlítgatást az új kedvenccel, mert az az állat, nem lesz ugyanaz. Mindegyik állatnak saját, egyedi személyisége van, nem várhatod el, hogy úgy viselkedjen, mint a régi, tökéletes kis kedvenc.

 

  1. Tudd, hogy mindig életed része marad

Néhányan azért nem merünk tovább lépni, mert a ’továbblépés’ azt jelentené, hogy örökre elment a kedvencünk.

Én egy kicsit más szemszögből tekintek erre. Attól még, mert a kedvenced meghalt, nem azt jelenti, hogy örökre elment. Végül is, az életed része volt. Nem fog csak úgy eltűnni az életedből, mert halott. A fizikai része eltávozott, de a szívedben, az emlékeidben örökké élni fog.

20140615_105636

  1. Lépj tovább

Ideje elengedned őt. Itt az ideje új célokat keresni, megtalálni újra a boldogságodat, vagy visszatérni az útra. Most érzelmileg elfáradtál, mint egy öreg vándor, leültél a poros út szélén egy óriás kőre, karodat a botodra támasztottad és megpihentél. Az élet most térdre kényszerített, csak, hogy újult erővel menj tovább, erősebben, bátrabban, megtanulva a leckét, hogy az életünk milyen múlandó és még inkább fókuszáljunk a jelen élvezetes, örömteli pillanataira, mert nem tudhatjuk, ki meddig ballag velünk az úton.